2018.10.17. 09:40, Ashie
Első sorban kiemelném, hogy ez a saját listám, ugyanis már mind olvastam őket, ezért ajánlgatom ennyire bátran.
Ez nem azt jelenti, hogy Nektek is kötelező jelleggel szeretni kéne, sőt. Minél több a vélemény, annál megosztóbb egy regény. Számomra kész öröm látni, hogy más emberek milyen szemmel látták az adott regényt, s mit szűrtek le belőle. Úgyhogy, ez csak olyasféle ajánló, mint az avon, tudjátok; Jó az a katalógus meg minden, de most inkább nem rendelsz belőle.
Brittainy C. Cherry : Lebegés
Az őszintét megvallva, ez a könyv bármikor, bármelyik időszakban jöhet nálam. Ahogyan az írónő összes eddig megjelent regénye. Én embert nem láttam még ennyire választékosan és csodálatosan írni, olyan témákról, mint a gyász, az újrakezdés és társai. Nagyon szeretem a sorozatot, persze nem makulátlan, viszont elképesztő gondolatokat rejt önmagába.
A Lebegés, pedig tartolt. A lehető „legjobb” időszakomon vitt át, segített egy picit szebben látni a dolgokat, bár a probléma nem oldódott meg tőle, mégis valahogyan egy minimálisan jobban éreztem magam utána.
Sokszor csak egy ilyen kis löket kell ahhoz, hogy az ember ne mondjon le magáról.
Minden Brittainy regénynek megvan a maga halk szava, ami ugyan suttogásként ér, de tesz hozzád valamit.
Tabitha Suzuma: Forbidden- Kimondhatatlan
Tipikusan olyan, ami brutálisan megosztó. Van, akinek tetszik, akad kinek nem.
Engem hamarabb ért el a hype, mintsem, hogy hallottam róla valamit. Úgy voltam vele, hogy egy próbát megér, hisz nagyon sokan jó véleménnyel vannak róla. Hiába volt furcsa a fülszöveg, mert ez megint egy olyan tabu és nem mindennapi téma, amit jobb nem feszegetni.
Az első fejezet után szinte arcon csapott az egész. Gyönyörű, kimondhatatlanul, épp, mint a cím is mutatja.
Lassan haladunk az eseményekkel, ami kiváltképp jó. Na, már, hogy komolyan is beszéljünk róla: a regény egész nem csak a testvérek közötti szerelemről szól. A-a, ez annál több. Megint megjelenik benne a családon belüli problémák, az alkohol, sőt mentális problémák pedzegetése is.
Igen, ez a regény összetett, és borzalmasan fájdalmas is. Végig kell asszisztálnia az olvasónak azt a hullámot, amibe szereplőink merülnek alá. Sokkoló, de lélegzetelállító.
Gabriella Eld: Talpig Feketében
Gabriella Eld-el és irományaival, már korábban ismerkedtem a Jordan- trilógia kapcsán. Úgy voltam vele, hogy ott is kibontotta mekkora zseni is Ő valójában. Megmutatta, hogy hatalmas fantáziavilág lapul a kobakjában, amit simán képes az olvasók csukott szemein át megjelentetni. Aztán idő közben, több eseménynek és külső beavatkozásnak hála, volt időm személyesen is megismerni.
A Talpig Feketébenről már a facebook oldalán sikerült értesülnöm, és képi világot kapnom. Hát, nem is kell mondjam, mennyire megfogott a dolog, hogy a művésznő még rajzolni is tud. Ráadásul elég jól.
Innen indul be a kerék, hogy muszáj vagyok olvasni, hiába egy összetett sztori, ami rövidnek bizonyul az oldalszámai szerint.
Mikor kézbe kaptam, örültem. Komolyan. Utána egyből befaltam.
Mert ilyen ez a könyv, szinte észre sem veszed és paff, becsukod. Nagyon tetszett, hogy ezúttal kissé más pozitúrát kaptak a szereplők. A világ is sokkal sötétebb, mégis érdekesen rejtélyes, kegyetlenebb, ha úgy tetszik. De a cselekmény egésze, az izgalom és a tetőpont volt az, ami miatt a szívem mélyén őrzöm eme regényt. Gabriella Eld ismét bebizonyította, hogy igenis tud írni, s igenis komolyan kell őt venni, mert nem szarakodik. Nekem tökéletesen bevált a szarabb időben, humoros, mégis kemény, és hiába akad benne egy szál, ami mások számára elrettentő lehet, hát basszus, engedni kell neki, mert tökéletesen megírt sztorit kapunk.
Ryan Gattis: Közel a Tűzhöz
Vannak könyvek, amelyeket pont a váltakozó szemszögek miatt szeretünk. Általában lehet ez egy fiú/lány, fiú/fiú, ésatöbbi felosztásban.
Ez a könyv…maga a csoda! Hiába gondolnánk mindannyian jogosan, hogy követhetetlen az egész egy idő után, főképp, hogy maga a regény több, mint tíz szemszöggel örvendezteti meg az olvasóját.
Gattis egyébként zseniálisan ír, kemény témákhoz nyúl, megtorláshoz, gyászhoz, és a bandákon belüli erőszakos rendszerhez. Kegyetlenül tárja elénk, nem semmi stílusban, azt, hogy milyen is ez a világ. A világ, amiről valószínű még nem hallottunk. Próbálja megértetni velünk, hogy az érmének két oldala van, s történhet akármilyen zűr, a banda úgy szimulál, mint egy család. Összetart, védelmezik egymást, ám ha rosszul sülnek el a dolgok…
Minden szál visszavezethető az 1992-es Los Angelesi tragédiára, ami ugyan hat napig tartott, de önmagában csak a káoszt és a félelmet tartogatta. Aki ráveszi magát, hogy utat nyisson a regény számára, ami se nem szép, se nem egyéjszakás emésztésű, nos…
Részemről én nagyon hálás vagyok a Fumax kiadónak, amiért évekkel ezelőtt volt bátorságuk megjelentetni ezt. Imádtam, és imádni is fogom, amíg Gattis nem ír egy újabb, hasonló kaliberű csodát.
Liz Nugent: Mindig is éjjel lesz
Ismerős az-az érzés, amikor egy könyv végeztével legszívesebben a földhöz vágnád azt?
Na, ez pont egy ilyen. Már a jobbik értelembe véve. Liz Nugent zseniálisan ír, és külön szerencse, hogy nem csak egy szemszögön belül láthatjuk szereplőink sorsát, hanem mindjárt háromban.
Az alaptörténet már nagy vágással indul, hiszen történik egy gyilkosság, az elkövetőiről az olvasó mindvégig tud, viszont ahogy gördülékenyen halad a cselekmény, úgy egyre inkább megismerjük a miérteket. Bele-bele pillantunk a szomorú mindennapokba, a tragédiákba és bizony, hogy főszereplőink érzéseit is képesek vagyunk átérezni.
Tökéletes olvasmány egyébként, főleg az őszi retkesebb időre, amikor az embernek semmi kedve nincs odakint mászkálni. Egy remek pszicho thriller, krimisebb szálakkal futtatva, amin erősen el kell majd gondolkodni, aztán ha a végére érünk, hát nem szétcincálni a regényt.
Ennyi lett volna a dédelgetett kis listám, amit bármikor, és bárkinek képes vagyok ajánlani.
Olvassátok bátran, ha eddig még nem tettétek, mert igenis megér egy vagy több misét a dolog.
Köszönöm, hogy ma is velem tartottatok!
Puszil,